Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyúl szaporítása

 A nyúltenyésztőnek a sikeres szaporítás érdekében ismernie a nyúl szaporító szerveinek anatómiáját, működését és a nyúl szaporodási viselkedését valamint néhány praktikát.

A nemek megállapítása 
Ehhez várnunk kell amíg a növendék nyulak elérik kb. a 2 hónapos kort, mert ilyenkor már elég nagyok ahhoz, hogy ivarszerveiket szemügyre tudjuk venni.

Vegyük kezünkbe az állatot és ültessük a lábnunkra igy könnyedén szemügyre tudjuk venni az ivarszerveit. Közvetlenül a farka alatt találjuk a végbélnyílást majd rögtön felette az ivarnyílást. Ha hosszanti irányba egy kicsit meghúzzuk és befelé nyomjuk azt a has felé akkor láthatjuk, hogy a nőstény ivarnyílása hosszúkás, enyhe nyomásra pedig egy picit szétnyílik, míg a bakok ivarnyílása kerek és az enyhe nyomásra egy picike kis hímvessző bukkan elő.

Ivarérettség és tenyészérettség 
A két fogalom között mindenképpen szükséges különbséget tenni. Az ivarérettség azt jelenti, hogy nőstény nyulunk elkezd érett petesejteket, bak nyulunk pedig megtermékenyítésre alkalmas érett hímivarsejteket termelni. Az ivarérettséget a fiatal nyulak kb. a 4 hónapos korban érik el, de a gyors növekedésű és fejlődési erélyű fajták hamarabb válnak ivaréretté. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy be lehet őket vonni a tenyésztésbe.

A tenyészérettség azt jelenti, hogy a nyuszik mindenféle káros és megterhelő utóhatások nélkül el tudják viselni a rendszeres szaporítást, tenyésztést és az ezzel együtt járó rendszeres vemhességet, vehemnevelést, szoptatást. Ha az állatot a tenyészérettsége előtt vonjuk be a tenyésztésbe akkor károsodást szenved, és növekedése is visszamarad a nagy megterhelés következtében. Biztonságosan és problémák nélkül a nyuszikat akkor kezdhetjük el bevonni a tenyésztésbe, ha már elérték kifejlettkori testsúlyuk 78-80%-át. A tenyészérettséget a különböző termetű fajták eltérő korban érik el. 
- A kis és közép testű fajták 4-6 hónapos korban (pl. új-zélandi fehér, kaliforniai, pannon fehér stb.) 
- Középnagytestű fajták 5-7 hónapos korban (pl. bécsi kék, német nagy ezüst, nagy csincsilla)
- Nagytestű fajták viszont csak 8-9 hónapos korban (pl. német óriás, belga óriás) 
- A hibrid anyanyulakat már 17-18 hetes, a bakokat pedig 18-22 hetes korban tenyészérettnek tekintik.

A bakokat tenyészérettség elérése után 1 hónappal vonjuk csak be a tenyésztésbe, az anyáknál viszont ne húzzuk el sokáig az első fedeztetést mert a nyulak könnyen elhízhatnak ezáltal a szaporaságuk csökken és az ivarzásuk sem lesz olyan intenzív, nehezebben vemhesülnek és megnövekszik az embrionális veszteségek aránya, ezáltal csökken a majdani alomszám.

A szaporítószervek működése 
A többi emlősállathoz hasonlóan az emsék hasüregében lévő petefészkek termelik a petesejteket, míg a bak heréiben termelődnek a hímivarsejtek. A bakok herezacskói a fészek elhagyás után azonnal még nem tapinthatók, csak később kb. az ivaréretté válás környékén, de még akkor is csak alig érezhetők.

Ellentétben más állatokkal nyulaknál a peteleválást a párzás váltja ki és a peték kb. 9-10 órával később termékenyülnek meg. A megtermékenyült petesejtek a méhfalba ágyazódva fejlődésnek indulnak. A megtermékenyült petesejtek nagy részefelszívódik és csak 8-10-ből fejlődik ki életképes magzat.

A házinyúl vemhességének ideje átlagosan 30-31 nap, de ettől eltérő is lehet. Ezt befolyásolja az első ellés, valamint a termet is. A nőstény nem hajlandó mindig a párzásra, mivel ivarzásában ciklusosság figyelhető meg amelyet belső elválasztású hormonok szabályoznak. A bak szervezetében ilyen ciklusosság nem figyelhető meg. Az anya ivarzása 14-16 naponként jelentkezik 2-3 napig tart, de nem minden esetben vannak jól felismerhető külső jelei. A biztos eredmény elérésére érdekében célszerű inkább feljegyezni az ivarzások időpontját.

Ha az anyánk nem akarja felvenni a bakot, de mi mindenképpen szeretnénk bepároztatni akkor vessük be a következő trükköt: 
- Tegyük be az anyát minden nap egy rövidke időre a bakhoz. Néhány nap elteltével biztosan fel fogja azt venni. 
Ennek az az oka, hogy a peteleválás az ugratások hatására jön létre és ílymódon szabályozhatjuk a pároztatások időpontját

Az ivarzás általános külső jelei melyet a tenyésztő aki figyelemmel kíséri állatai viselkedését könnyedén észre is tudja venni a következő: a nyuszi viselkedése idegessé válik, a szokásosnál többet mozgolódik, dobog, vizeletet spriccel és étvágya csökken. Ha megnézzük az ivarnyílását akkor az kívülről is jól láthatóan duzzadt, színe élénk rózsaszín, később lilásárnyalatú, ha farktövét megérintjük farát megemeli, farkát pedig félrecsapja. Ilyenkor biztosan felveszi a bakot.
Ha nem megfeszített tempóban akarunk szaporítani akkor az ellés utáni 5. héten eredményesen pároztathatjuk anya állatunkat,
ha az intenzív szaporítás hívei vagyunk akkor ellés után néhány órával fedeztethetünk. Ez úgy lehetséges, hogy a vemhesség utolsó szakaszában elkezdenek érni az új tüszők amelyek hormont termelnek, ehhez hozzájárul még a méh összehúzódása az ellés után és a kettő együtt váltja ki a hajlandóságot a párzásra.

A pároztatás
A legalkalmasabb időszak a fedeztetésre a kora délelőtti és a késő délutáni órák. A pároztatáshoz mindig az anyát vigyük a bak ketrecébe ellenkező esetben a bak az új környezettel lesz elfoglalva, és nem törődik az anyával, vagy nőstény nyulunk igen csúnya sebeket is ejthet rajta mivel tudva lévő, hogy az anyák sokkal erőszakosabban védik területüket. Ha anyanyulunk jól ivarzik akkor rövid kergetőzés után megáll és a párzás 1-2 perc alatt lezajlik. A párzás sikerességét jelzi az is, hogy a bak az aktus után búgó-horkoló hangot hallatva lefordul a nőstényről. A sikeres pároztatás érdekében célszerű az anyát kétszer egymás után fedeztetni. Akadnak olyan esetek amikor valamelyik fél félénkebb vagy ügyetlenebb a kelleténél, ilyenkor nyugodtan segíthetünk az állatoknak a sikeresség érdekében. Az anya előfordul, hogy behúzódik a sarokba, ilyenkor helyezzük azt a ketrec közepére, vagy segíthetünk a baknak is, ha az fiatal és még ügyetlen. Ebben az esetben az anya farát emeljük meg, esetleg húzzuk félre a farkát.

Ha az anya nem mutat hajlandóságot a párzásra akkor ne fárasszuk a bakot fölöslegesen és 2-3 ugrás után vegyük ki az anyát. Próbálkozzunk újra inkább a következő nap mert a bak szaga, párzó mozgása és az ugrálások kiváltják az ivarzás. 
Ha nem tudjuk megállapítani, hogy anyánk párzása hajlamos-e éppen akkor egyszerűen egymás után több nap tegyük be az anyát a bakhoz és figyeljük meg hogyan viselkedik. Ha esetleg van rá módunk zárt helységben akkor engedjük le a bakot a földre és figyeljünk. A bak szimatolgat és mindenhová elkezdi spriccelni az átható szagú vizeletét. Ha az anya párzásra hajlamos és megérzi a bak szagát akkor megváltozik a viselkedése, felélénkül és elkezd fehér színű vizeletet szórni a ketrecében. Ilyenkor is fedeztethetünk mert az anya nagy bizonyossággal fel fogja venni a bakot.

Nagyobb tenyészetekben 5-8 anyára szoktak egy bakot tartani. Ettől több anyával ugyan azon a napon ne pároztassunk mert a bakot a párzás erősen igénybe veszi, és könnyen előfordulhat, hogy a legutolsó anyáknál a fedeztetés nem jár sikerrel.

Mikor fedeztessünk
Az újrafedeztetés időpontja attól függ, hogy milyen ütemben kívánunk szaporítani. Választhatunk az intenzív, félintenzív, félextenzív és extenzív szaporítási ritmusból. 
- Intenzív szaporítás:
Az anyát azonnal ellés után fedeztetjük. Erre a szaporítási ritmusra a hibridek, illetve a fajták közül az új-zélandi fehér, kaliforniai és pannon fehér alkalmasak. Fialás után a vemhesülési arány alacsony (50-60 %) és ez a tempó nagymértékben igénybe veszi az anyát. A szopós nyulak ellátása tejjel és az új vehem kihordása egy időben történik, a kettő együttes hatása miatt a teljesítményében is nagymértékű visszaesés fognak mutatkozni. Ez megnyílvánulhat a születéskori alomsúlyban, az alomlétszámban, a szopóskori elhullásban és a korai elapasztásban. A nyulak ilyenkor az ellés utáni 28. napon elapasztanak. Ez a leválasztási időpont viszont negatív hatással van a kisnyulakra mivel ilyenkor bizonyos emésztőenzimek aktivitása gyenge, a testsúlyuk kicsi és az ellenállóképességük sem kielégítő. A korai leválasztás tehát megnöveli a hízlalás időszaka alatti elhullások számát.

A vemhesség és az ellés

A szakirodalom állítása szerint a tapasztalt tenyésztő anyanyula vemhességét már 12-14 napos korban meg tudja állapítani. Ez úgy történik, hogy nagyon finom mozdulatokkal kitapintják a has két oldalán a combok előtti lágyéki részen lévő magzatokat amelyek erre az időre már puha, rugalmas golyócskákká fejlődtek és jól megkülönböztethetők a bélsárgolyóktól melyek kemények és nem rugalmasak. A módszert azonban nem igen ajánlatos a kipróbálni a tapasztalatlanoknak valamint 14. nap után mert a kelleténél keményebb tapogatás, nyomkodás, szorongatás vetélést eredményez. A tapasztalatlan tenyésztők inkább figyeljék nyulaik viselkedését. A változások abban nyilvánulnak meg, hogy a vemhes anyanyúl először is ingerültebben fog reagálni az ismeretlen szagokra, ezért ilyenkor nagyon vigyázzunk kezünk épségére, mert még a legszelídebb nyúl is igen komoly sebeket okozhat, viszont viselkedésében sokkal nyugodtabb lesz, étvágya fokozódik, és testsúlya növekszik. Ha többször figyeljük anyanyulunkat vemhes és üres állapotában, egy idő után tapogatás nélkül is észre tudjuk venni a vemhesség 2. hetében, hogy lágyékrészénél egy kicsit mintha kikerekedne, és ez az idő előre haladtával egyre szembetűnőbb lesz. Az ellés előtti néhány napban amikor már a magzatok számára fogytán a hely és anyanyulunk éppen elnyúlva pihenget, jól látható has tájékon a pici nyuszik mocorgása a méhben. Az ellés előtt néhány órával ha nagyon figyelünk akkor a padozaton megjelenik egy barnás színű nedves máz amely jelzi, hogy nemsokára megkezdődik a szőrtépés és apró nyuszikkal népesül be a kibélelt fészek, eközben kívülről az anya hasa pedig olyan hatást kelt mintha görcsösen rátapadt volna a kisnyulakra.

A vemhesség 25-26. napján ajánlatos az ellető ládát vagy keretet beszerelni, és a vehem építéshez nyulunknak finomszálú réti szénát vagy puha faforgácsot kell biztosítani. A behelyezés előtt minden alkalommal fertőtlenítsük ki a keret helyét és magát a keretet is majd jól szárítsuk meg. Nem célszerű a keretet illetve ládát a megadott időponttól sem előbb sem utóbb betenni, mert a korai elhelyezés egyrészt csak gátolja a már amúgy is nehezebben mozgó anyát, másrészt pedig megeszi a fészeknek szánt szénát illetve beszennyezi azt. Későbbi behelyezésnek az lehet a hátulütője, hogy az anya esetleg nem fészkel bele.

Az ellés

A nyulak nagy része általában este vagy éjszaka ellik, bár személyestapasztalatom, hogy a délutáni órákban is megtörténhet. Az ellés előtti néhány órában mindenképpen adjunk anyanyulunknak friss vizet és ha van nyalósót mert ilyenkor a nyulak lázas állapotba kerülnek és nagy szükségük van rá, ezenkívül így el kerülhető a magzatfalás és a tejképződés megindulásához is kell. A vemhesség második felében biztosítani kell a fokozott ásványi anyag és vitamin bevitelt ellés előtti utolsó héten mindenképpen kezdjük el lédúsabb takarmányok adását, szintén a tejképződés elősegítése érdekében amelyek lehetnek gyökérgumós takarmányok vagy répafélék, de sohasem fagyott, és sárral szennyezett. Az ellés menetében is találhatók eltérések. Akadnak nyulak amelyek azonnal a biztonságot nyújtó fészekbe ellenek bele, de akadnak olyanok is amelyek a fészek mellé ellenek.

Az ellés ideje alatt az anya elfogyasztja a magzatburkot mivel abban olyan anyagok találhatók amik elősegítik a tejelést, majd ösztönösen tisztára nyalogatják kicsinyeiket. Előfordul olyan eset is amikor az anya a magzatburokkal együtt megeszi fiókáit is, ha ez többször előfordul az anyát ki kell selejtezni.

Téves az a felfogás, hogy ellés után az újszülött nyuszikat nem szabad megfogni, a fészket nem szabad bolygatni. Ezt a feladatot igen is el kell végezni, mivel előfordulhatnak a fészekben magzathullák amelyek bomlásnak indulhatnak és megfertőzhetik az egészséges kicsiket is, de az elkószál példányokat is vissza kell helyezni a fészekbe vagy ha a picik fedetlenek betakarni őket a fészekben található szőrre. Aki nem bízik anyanyulában az erre a rövidke időre különítse el azt, és így nyugodtan tapogathat a fészekben. A szelídebb anyák gond nélkül megengedik a fészek átvizsgálását. Ha már az anya nincs a ketrecben, akkor kevés fertőtlenítős vízzel tanácsos a padozaton keletkezett vértócsákat, foltokat áttörölni, eltávolítani melyek a melegben gyorsan bomlásnak indulnak és melegágyaivá válnak a baktériumoknak. Az első ellenőrzéskor számoljuk meg a született fiókákat. A nyúl egy ellés alkalmával általában 5-10 fiókát hoz a világra, de biztonságosan felnevelni csak 7-8 kisnyulat tud mivel csak 8 emlőbimbója van. Ha tehetjük akkor a 8 feletti néhány nyuszit adjuk dajkaságba, de csak akkor ha egyidőben egyszerre több anyánk is ellett. Ilyenkor a dajkaságba adott kicsiket helyezzük a fészekbe, az anyát pedig egy rövid időre zárjuk ki a fészekből, ezalatt az új nyuszikák átveszik az új alom szagát.

Gyakran megesik először fialó anyáknál, hogy nem tépnek elegendő szőrt, ebben az esetben ezt a műveletet a tenyésztőnek kell megtenni. Elléskor a nyúl szőre könnyen és fájdalom nélkül kitéphető a mellkas és hastájékról. A tépéshez fogjuk meg stabilan az anyát az egyik kezünkkel, a másikkal pedig a fent említett helyekről tépjünk szőrt, majd ezzel takargassuk be a kicsiket a fészekben. Az anya ezután az elkövetkező ellések alkalmával tudni fogja a dolgát.